Tavaly gyerekzsivajtól volt hangos az egész város, az idén sajnos szomorúan csendesre sikeredett az ünnep. Kedves gyerekek! Az idei gyereknapon ezzel a verssel köszöntünk benneteket, bízunk benne, hogy jövőre majd bepótolhatjátok az elmaradt ünneplést! A győzelemhez azonban nektek és szüleiteknek is nagyon kell figyelni azokra a fontos járványügyi korlátozásokra, amelyeket dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos, a Nemzeti Népegészségügyi Központ vezetője, a Koronavírus – járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzs tagja osztott meg a nemzettel az 2020. május 13-án tartott sajtótájékoztatón!
Kaffka Margit: PETIKE JÁR
Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova, együgyű, – tündéri nesszel
Most tipeg átal egy ócska szobán.
– Ébred a szívem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső. –
Amikor látom a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
– Tip-top! Megindult. Petike jár!
Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul!
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most, – most! Elhagyja és indul előre,
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
– „Csak lassan, okosan, Peti fiam!”
S megered szaporán, – elesni nem ér rá,
Előre hajlik – s az ölembe van.
Tetszik a játék. Kezdeti újra.
A karszék mellé kerülök én,
Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik… majd felkél szepegve,
S új erővel fog újra neki.
Rózsaszín ujját előre tartva,
„Tip-top” – így indul óvatosan,
Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:
– „Csak las-san! – Okos-san! – Peti fi-am!”
S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
…Tűnnek az évek… Megöregedtem…
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
– „Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?” –
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, –
Reszketve, ijedten suttogom én el:
– „Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!”
1903
„ A gyermekek a szemünk fényei. Akár gyermekünk, akár unokáinkról van szó. A legfontosabb az, hogy ezeknél a pici gyerekeknél a személyi higiéniai szabályokat megtanítsuk nekik. Hogyan kell kezet mosni szappannal, langyos vízzel. Hogyan kell szárazra törölni a kezecskéjüket. Amelyik már tud orrocskát fújni, tanítsuk meg a papírzsebkendő használatára. Későbbi életük folyamán ez már menni fog nekik mindenféle különös tanítás nélkül.
Tudjuk jól, hogy a piciknél van valamiféle ragaszkodás, s itt nem csak a cumikra gondolok, hanem kis pelenkára, vagy a nyunyókára, amit ő otthonról hoz, és nagyon szereti. Próbáljuk ezeket otthon gyakran tisztítani. Elcsenni, ameddig alszik a gyermek, s kimosni és vasalással még egy hőkezelésnek alávetni, ami szintén fertőtlenítő hatású. És ők ezernyi csápjaikkal érzik azt, ha valami nem megszokott. Amikor mesélünk, ültessük őket kicsit távolabb, vagy le a földre, s próbáljuk valahogy élményszerűvé tenni ezt az együttlétet.”