Olvasóink hívták fel a figyelmünket arra , hogy a valaha jobb napokat látott központi temetőben civilizáció előtti állapotok uralkodnak. Körülnéztünk.
ami tönkremegy, az úgy is marad… lakossági vélemény a temetői közbiztonságról
A hálás utókor: Schusztek Jenő sebészfőorvos sírja. Húsz éven át(1928 – 1948) volt a marcali kórház igazgatója.A város tulajdonába került egykori lakóházában működik a Bernáth Galéria.
„Rozsda marja,nem ragyog” – a Sztelek család sírboltja.
Nem akadna valahol egy – két doboz festék,netán pár unatkozó (köz)munkáskéz,hogy ne nézzen ki ilyen csúfosan annak a családnak a végső
lakhelye,akiknek városépítési tevékenységére egyébként büszkék szoktunk lenni?!
A Marcali Városért Alapítvány kezdeményezésére és gondozásában,civil összefogással,adományok segítségével sikerült néhány éve felújítani a
Kálváriát és stációit – igazán minden részletre kiterjedő gondossággal,valóban igényesen. A gyönyörű kavicsozást mára teljesen benőtte a gaz…
Vajon ki – és kinek az engedélyével -rondított bele ilyen alpári módon egy emlékművel is megjelölt sír gondosan megtervezett növényzetébe?
A barbárság emlékműve…
A temető legkülönböző pontjain találkoztunk a sírásáskor kitermelt föld szétszórásával,kupacokba dobálásával. Nyilván olcsóbb, mint elszállíttatni…
„Ős,buja földön dudva,muhar…
Ezt a vad mezőt ismerem.
Ez a magyar ugar.”
O.I.